A pillanat szabadsága

A Magdolna Udvar kamaratermében nyílt meg a Válogatás Ligeti Zsuzsa rajzaiból című kiállítás, amelyet az ARTÉR Művészeti Egyesület rendezett. A tárlat megnyitóján a művész unokája, Lukács Illés csellószólóval köszöntötte a közönséget, majd Tóth Avanti Péter kapott szót. 

A rendezvényen a kerületi vezetésből részt vett Perlai Zoltán alpolgármester is.

Beszédében a grafikusművész bemutatta a Ligeti Zsuzsa által „pillanatrajzoknak” nevezett műfaj történetét és jelentőségét. Mint fogalmazott, a művészettörténetben krokinak nevezett rajztípus a mozdulat, a látvány és az élmény gyors megragadására épül.

– A művésznek nincs ideje finomítani a satírozást vagy javítgatni a részleteket. A lényeg megragadása a cél – mondta, hozzátéve, hogy a gyors vázlatok éppen ezért különleges szabadságot adnak az alkotónak. Elmesélte, hogy Ligeti Zsuzsával először az Urban Sketchers Budapest rajzolóközösségében találkozott, ahol feltűnt neki, hogy míg mások egy rajzot készítettek egy alkalommal, a most kiállító művész három-négy munkát is befejezett ugyanannyi idő alatt.

Tóth Avanti Péter szerint a Buda sziluettjét ábrázoló rajz különösen jól példázza a művész képességét, ahogy „pár vonallal elénk idézi a budai oldal látképét”.

Ligeti Zsuzsa arról beszélt, hogy számára a rajzolás a mindennapok természetes része.

– Mindig van nálam papír és rajzeszköz. Az évek során kialakult, hogy milyen méretű papíron és milyen eszközökkel szeretek dolgozni. Rajzolok a metrón, az autóbuszon, lovas kocsin, bárhol. Egyszerűen élvezem a rajzolást. Otthon viszont inkább hímzek. Míg a rajzolásnál nincs türelmem két-három percnél tovább időzni egy témánál, addig egy kalotaszegi vagy hódmezővásárhelyi mintán akár hetekig is dolgozom – árulta el a grafikus, aki hozzátette, a kiállítás tulajdonképpen arról szól, hogyan látja ő a világot, és mely pillanatokat érzi érdemesnek megőrizni. A kamarateremben az utazások során készült rajzok is helyet kaptak. Torockó, Nagyszeben és Bern épületei mellett budapesti és budafoki témák is feltűnnek a falakon. Ahogy a megnyitó végén Tóth Avanti Péter fogalmazott: a tárlat a „pillanat szabadságának, a tiszta mozgásnak és a művész legbensőbb, leggyorsabb reflexiójának ünnepe”.

Tamás Angéla